Szemsérülés a mobiltelefontól Szemsérülés a mobiltelefontól

A mobiltelefon sugárzása látáskárosodást okozhat

Írta: Iddo Genuth, Tomer Yaffe

Mikroszkopikus fotók a lencsékről. A jobb oldali kép mutatja a sérülésmentes kontroll lencsét. Az alsó ábra demonstrálja a mikrohullámú sugárzásnak az ökör szemlencse varratra gyakorolt hatását. A mikrohullámú sugárzás hiányában a buborékok, amelyeket a 4 óra alatt végbement 39,5  C-ra való hőmérséklet-emelkedés hozott létre; lásd bal oldali fotó.

Egy újabb keletű, a Technion egy kutatócsoportja által vezetett tudományos tanulmányban, lehetséges kapcsolatot fedeztek fel a mikrohullámú sugárzás, hasonló a mobiltelefonban található típushoz, és különböző látáskárosodások között. Legalább egyfajta károsodásnál látszik, hogy idővel felhalmozódik, és nem gyógyul, ezzel megkérdőjelezve az általános álláspontot és abba az irányba terelve a kutatókat, hogy a besugárzás hosszúsága ne m kevésbé fontos, mint az erőssége. A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy a meglévő mikrohullámú sugárzásra vonatkozó előírásokat esetleg meg kellene változtatni.

A mikroszkopikus fotók olyan lencsékről készültek, amelyeket 12 napig szervi baciluskultúra körülmények között tartottak. A jobb oldali kép mutatja a sérülésmentes kontroll lencsét. Az alsó kép demonstrálja a mikrohullámú sugárzásnak ökör lencse varratra gyakorolt hatását egy összesen 192 ciklusos besugárzás esetén (1.1 GHz, 2.22 mW). Minden ciklus 50 percig tart, amit 10 perc szünet követ. A mikrohullámú sugárzás hiányában a buborékokat a 4 óra alatt lezajló 39,58  C-ra történő hőmérséklet-emelkedés hozza létre; lásd bal oldali ábra.

Az elektromágneses sugárzással való besugárzás hatásai már régóta szolgálnak vita tárgyaként a tudósok között. Az elmúlt húsz év technikai fejlesztéseit, mint például a mobil- vagy a vezeték nélküli telefonokat, vezeték nélküli kommunikációs eszközöket, monitorokat és még a magasfeszültségű vezetékeket is mind megvizsgálták mint a rák és más betegségek lehetséges kockázati tényezőit. Ami kevésbé ismert a nyilvánosság előtt, de mégis széleskörű kutatás tárgyát képezi, az a mikrohullámú sugárzás látásra, főleg a szemlencsére gyakorolt hatása. Ehhez a kutatáshoz az alapvető motiváció a II. világháború után született, amikor gyanították, hogy jelentős a kockázata annak, hogy a radarkezelőknél kialakuljon hályog (olyan állapot, amikor a természetes szemlencse elszürkül). Habár ezek a szokatlan sejtések végül vitathatónak bizonyultak, ezek szolgáltatták az elektromágneses sugárzásnak való kitettségre vonatkozó első irányelveket. Továbbá a szem, mint a mi természetes sugár deketorunk a nyilvánvaló választás az elektromágneses sugárzás emberi testre gyakorolt hatásainak vizsgálatakor.

Az elektromágneses rendszer négy szemlencsét tesz ki elektromágneses sugárzásnak. Mindegyik edény tartalmaz egy lencsét és a tartóvezeték 2 andója közé van ékelve. Az egész rendszert behelyezték egy olyan inkubátorba, amely a besugárzás idejére állandó hőmérsékletet tart fenn.

Elég alacsony SAR esetén a lencsékben a helyi hőmérséklet esetleg sosem fog erre a szintre emelkedni. Egy kevésbé általános mértékegységet Specifikus Energia Abszorbciónak (SA) hívnak, és úgy határozzák meg, hogy a szövetben elnyelt energiasűrűséget elosztják a szövet tömegsűrűségével. Amíg a SAR a szövet által elnyelt mikrohullámú sugárzás fokának a mértékegysége, addig az SA a teljes energiaelnyelésnek a mértékegysége. Ez a különbség jelentős szerepet játszott egy újabban publikált tanulmányban, amely a mikrohullámú sugárzás, látásra gyakorolt hatásait vizsgálta.

Abban a tanulmányban, amelyet kutatók a Technion Rappaport Orvosi Szakán vezettek, és a Bioleketromágnesesség lapban jelentettek meg, új kapcsolatot találtak a mikrohullámú sugárzás és a szürke hályog között. Vágóhídról származó, egyéves bika szemlencséit sugározták be mikrohullámokkal – mindegyik állat esetében a másik szemlencsét kontrollra használták. Mindegyik besugárzási időszak körülbelül két hétig tartott. Mind a kontroll-, mind a besugárzott lencséket állandó hőmérsékleten, inkubátorban tartották. Ez alatt az időszak alatt mindegyik besugárzott lencse 1.1 GHz 2 mW-ig terjedő sugárzást szenvedett el, gyakorlatilag éjjel-nappal, és minden órában 50 percnyi besugárzást 10 peres szünet követett. Minden 24 órában, ezen szünetek egyikében optikai szempontból letesztelték őket, és összehasonlították őket a kontroll lencsékkel. A rövid (5 perces) optikai teszt alatt a lencsék nem voltak kitéve sugárzásnak, de amikor a besugárzás zajlott, az átlagos hőmérsékletüket állandóan tartották egy inkubátorban.

A kísérlet számos érdekes eredménnyel szolgált:

1, A lencsékben a hosszú időn át tartó, mikrohullámú sugárzásnak (a fent leírt frekvencián és sűrűséggel) való kitétel makroszkopikus (szabad szemmel látható) sérülést okozott, amely megtámadta a lencsék optikai minőségét. Ez a sérülés fokozódott, amint a kísérlet és a besugárzás folytatódott és elérte a maximális szintet néhány nap után. Amikor a besugárzás abbamaradt, az optikai sérülés elkezdett fokozatosan begyógyulni. Meglehetősen érdekes módon, egy hasonló maximum szint volt megfigyelhető, amikor a besugárzási sűrűség le lett az eredeti felére csökkentve, kivéve, hogy kétszer annyi időt vett igénybe.

2, Mikroszkopikus szinten másfajta sérülés jelentkezett. Kicsiny „buborékok” jöttek létre a lencsék felszínén. A buborékokat mikrohullámú sugárzás hozta létre és nem a lencsék egészében létrejövő hő eredményezte megjelenésüket. A kutatók azt találgatták, hogy a buborékok kialakulásáért felelős mechanizmus az egyes elektromágneses sugárzásnak kitett sejtek közötti mikroszkopikus súrlódás. A makroszkopikus sérüléssel ellentétben, a mikroszkopikus sérülés nem mutatta a gyógyulás jeleit és a kísérlet során tovább fokozódott.

Jó minőségű lencsék, ahogy az optikai szkenner mutatja. Minden sugárnak, amely áthalad a lencsén hasonló gyújtótávolsága van. A vastag szaggatott vonal összeköti a hátsó tetőpont távolság pontjait, minden, a lencsén keresztülhaladó sugár esetében. A vastag homogén vonal mutatja minden egyes fénysugár sűrűségét.

A besugárzott lencsék a lencsén áthaladó fénysugarak gyújtótávolságának meglehetősen sokféleségét mutatják.

Levi Schächter professzor

Habár a kutatók óvatosak a kísérlet eredményeinek interpretálását és lehetséges közegészségügybe való bevonását illetően, úgy tűnik, hogy a hosszú időn át tartó, a mobiltelefonokéhoz hasonló mikrohullámmal történő besugárzás a lencséknél mind makroszkopikus, mind mikroszkopikus sérülésekhez vezet, és ennek a sérülésnek legalább egy része úgy tűnik idővel felhalmozódik és nem gyógyul. Levi S. professzor, aki a kutatáson dolgozott, elmondta Isralast-nak, hogy nemcsak a Specifikus Abszorbciós Rátának (SAR) kellene figyelmet szentelni, hanem a szövet által elnyelt totális energiának is (SA), amelyet jelenleg nem figyelnek a megfelelő szabályozó hatóságok. Beleértve, hogy a besugárzás időtartama nem kevésbé fontos, mint a besugárzás intenzitása.